Gondoltam kommentelek, de nem vagyok én beszédes ember ;) , ezért inkább ide vetem gondolataimat, azt akit érdekel jól szemrevételezi.
Nos , véleményem szerint a sport lételem. Az ember mozgásra termett. Vadászni ,bogyót gyűjteni, csajok után futni, pasik elől futni ( majd "véletlenül" megbotlani ;) ). Hogy mért tesszük, az megint más tészta.
Egészségért, önbecsülésünkért, testünk formálása végett... Ezer dolog lehet ami ráveszi az embert, hogy mozogjon, ám ezer dolog is van ami eltántorítsa. Számomra nem a legfontosabb, sőt mondhatnám, csak melléktermék, hogy hogy nézek ki, de valljuk meg férfitársaim, hogy azért embertársainkat elsőként alakjukról fogjuk megítélni.
Peeeeersze, tudom én. Nem úgy van az, mert belső érték, meg kedvesség meg salalala. Én is azt szoktam megnézni egy lányban, hogy azta, biztos milyen jó madártejet csinál :) . Fúú, és biztos na
gyon megértő , így első ránézésre is :D .Így van? Persze, hogy nem így van. Hölgyeim, tagadhatjátok, ám nálatok sem feltétlenül a megnyerő mosoly vagy a jó duma az első, hanem ,hogy elhízott púpos , esetleg vézna x lábú "geek" (jajj, de divatos ez, de hát tudjuk hogy a geek az antianyaga a nőnek :D) vagy daliás herceg, macsó latinus ember esetleg valami sármos James Bond.
És akkor el is érkeztünk a témához, amit nem fejtegetnék hosszan, hanem magamból indulnék ki. Melyik oldallal kezdjem ? Legyen az én részemről:
- Mint írtam nálam mellékterméke a kinézet az edzésnek, hisz elsősorban úgy és azért edzem, hogy a testem mindenre képes legyen amire valaha tervezték és még többre is ha lehet. Ám nem merném a páromat azzal sújtani, hogy valaha előforduljon valaki fejében, hogy"jéé, ez a jó csaj mért van ezzel a tunnyadt alakkal" . Mint ahogy a mondás is tartja, hogy "épp testben épp lélek", egy pillanatig sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a páromat, hogy eltunnyadjak mellette. Nem, nem kellenek az önkéntes pszichológusok, nincs kisebbségi komplexusom, egyszerűen csak elveim vannak. Igenis 60 éves koromban is lássa a párom bennem azt a férfit ,akit megszeretett mondjuk 26-7-8 éves korban. Igenis, tetszek neki végig úgy, ahogy az első pillanatban. Aztán, hogy mellette tulajdonságaim is tetszenek neki, az legyen az érem másik oldala.
Nah, de jöjjön a Contra:
- Ugyanezt , hmm, erősebb szóval, de el is várom a páromtól. Neeem, nem kényszerítek, nem erőszakoskodok, de az előbbi elveket végigkövetvén, legyen ő is az az ember akit valaha megszerettem. Nem feltétlenül kell 16 éves kislánynak kinéznie, mert hisz a nők hormonviharjai, valljuk be, átrendezik alaposan a dolgokat. Ám, lássam, hogy küzd, hogy tenni akar érte, hogy igenis nem hanyagolja el testét, hogy mutatja, igenis edzek, hogy akár 30 év múlva is tetszek neked. A sikere és az eredménye már megint csak másodlagos, hisz tényleg a szándék a fontos. Imponál egy férfinek ám, mikor a párja azért edz, hogy tetsszen neki :) .
Végkövetkeztetés?
Gondolom annyi, hogy ha tiszteljük a másikat, azt nem csak jó adag madártejjel vagy kedves szavakkal (szóval belső értékek :) ) tudjuk kifejezni, hanem, hogy a külsőnket is a párunk számára kedvessé tesszük/tartjuk. Ha ezt együtt tudjuk megcsinálni akkor hurrá, egy fedél alatt megoldottuk az edzést, láttuk, hogy a másik küzd, hajtja magát és látjuk ,hogy ez jó . Ha ürügy ,ha cél kell nekünk, hogy felkeljünk a fotelből avagy a számítógép elől ,hát nosza, tegyük meg párunkért vagy akár ővele. Ha már másért nem :) .
